Április közepén szerencsém volt a magyar Ars Omnis; a barcelonai TACC (Taller d’Art, Cultura i Creació) és az ERASMUS+ közös rendezésében részt venni egy ifjúsági cserén a festői szépségű spanyol kisvárosban; Matadeperán. A program fő témája a Theater for inclusion volt, azaz hogy hogyan tudunk színházi elemek segítségével bemutatni aktuális társadalmi problémákat.
A magyar és a házigazda spanyol/katalán csapaton kívül még olaszok, görögök és horvátok dolgoztak együtt egy eléggé kalandos héten keresztül; mely végére a legváltozatosabb gyakorlatok segítségével közösen létrehoztunk egy előadást.
Kényelmes szállásunk Matadeperán kívül volt egy gyephoki klubnál; mivel azonban át kellett kelnünk egy forgalmasabb főúton, ezért minden reggel és este igazi sztároknak érezhettük magunkat; amikor rendőrök segítettek minket a közlekedésben.
Minden nap egy-egy ország által tartott felpörgető játékkal kezdtünk, melyek ismertetése mindig izgalmasan sikeredett; hiszen egy közös nyelven kellett elmagyaráznunk olyan szabályokat, melyeket főként saját nyelvünkön tudtunk korábbról.
A napi programok ismertetése után előfordult, hogy a TACC-tól vendégelőadók tartottak nekünk tájékoztatókat az ERASMUS+-ról; vagy játékos feladatok illetve interaktív feladatok során adtak át a program témájával kapcsolatos háttér információt. Például kis csoportokban megfogalmaztuk és ábrázoltuk; mi a különbség a szegregáció, az inklúzió, az integráció és az asszimiláció között, melyet ezután egymásnak prezentálnunk kellett.
Viszont olyan is előfordult, hogy valamelyik résztvevő ország csapatának tagjai tartották a gyakorlatokat, így például a horvát csapattal a közismert disputa játékot játszottunk szintén izgalmas témákban.
A hét közepétől nagyobb hangsúlyt fektettünk a programot lezáró előadással kapcsolatos készülődésekre. Ebben két személy volt főként segítségünkre.
Jesús, aki a matadeperai ifjúsági színház vezetője. Az ő segítségével megtanultuk, hogy kell igazán egymás szemébe nézni, hogyan irányítsuk a másik mozdulatait; illetve azt is; miként helyezzük magunkat egy olyan tudatállapotba, hogy reprodukálhassunk egy újjászületést.
Chiara, az olasz csapat vezetője több dráma kurzust tartott nekünk; ugyanis ő drámapedagógus; és az olasz csapat többi tagja pedig a mindennapokban is intenzíven foglalkoznak színházzal és drámával.
Azonban a megismerési és tanulási folyamatok a kötött programok végeztével sem értek véget. Minden este akár szó szerint is belekóstolhattunk egy másik nemzet kultúrájába; ugyanis a résztvevő országok mind-mind bemutatkoztak egymásnak játékos keretek között; amely produkciók végét általában étel- és italkóstolásokkal zártuk.
A program végén pedig a matadeperai kultúrház előtti kis utcában adtuk elő a szerintem felettébb megindító absztrakt előadásunkat több városlakó és a főszervezők előtt, mellyel úgy vélem hatalmas sikert értünk el.
